A modern világ prózája

Leírás

Rózsa Erzsébet ebben a kötetben olyan írásokat tesz közzé, amelyek zöme németül már megjelent. A tanulmányok tematikai centruma Hegel modernitáselmélete. A szerző kimutatja, hogy a modern ember lehetőségfeltételeire való rákérdezés a hegeli életmű alapmotívumai közé tartozik. Hegel koncepciója szerint a modern individuum helyzete a prózaivá vált modern világ körülményei és jellegzetességei mentén ragadható meg. A tragikus eltűnik nemcsak a művészetből, hanem az életből is. A formalizmus és a szubjektív bensőség művészeti elvei mellett további jellegzetessége a hegeli modern (“romantikus”) művészetnek a melodrámai elemek eluralkodása, ami köznapi, banális jelleget kölcsönöz a művészeti alkotásoknak. Ezt a művészeti, egyszersmind életvilágbeli fordulatot nevezi Hegel prózainak. Ez a mélyreható változás a modern egyének életében nemcsak az individuum egzisztenciáját és életvilágát érinti. Befolyással van a magaskultúrára, az ún. abszolút szellem formáira is. Innen nézve más értelmet nyer a művészet végének elhíresült tézise. Nem egyszerűen a rendszerépítésből eredő kényszerű lépés tehát, mint sokan állítják, hanem a hegeli filozófia alapvető tartalmi rétegeivel összefüggő belátás. Rózsa Erzsébet Hegel individualitáselméletére fókuszálva számos dogmává rögzült előítélet nyomába ered. A művészet végét állító tézis újraértelmezése mellett az egyén mint akcidencia tézisének felülvizsgálatát is elvégzi, s így a lehető legproblematikusabb ponton ragadja meg a rendszeralkotó Hegel életművét.