Ingyenes
124 oldal
978-963-318-921-4
„A rendszeres mezőgazdasági szakoktatás gyökerei hazánkban a 18. századba nyúlnak vissza, amire hatással volt a Nyugat-Európában kibontakozó és tért hódító „új mezőgazdaság”. Ez az új szemlélet és gyakorlat a takarmánynövények termesztésére, az istállózó állattartásra, a tenyésztésre és a szántóföld tárgyázására irányította a figyelmet. Az agrárkonjunktúra élénkülésében közrejátszott a népesség számának látványos növekedése. Az új gazdálkodási mód megjelenése ösztönözte a tőkebefektetést, az agronómiának, mint alkalmazott tudománynak a fejlődését és vele párhuzamosan a korszerűsödő gazdálkodás ismeretének oktatását, vagyis a mezőgazdasági szakképzés megindítását. Minden ellentmondása ellenére a felvilágosult abszolutizmus osztrák agrárpolitikája Magyarországon hozzájárult a mezőgazdaság fejlődéséhez, a kapitalizálódás útjára terelte a hazai gazdálkodást, előmozdította a mezőgazdasági szakirodalom és szakoktatás kibontakozását, amely azonban a 19. század második felétől éreztette hatását. Elindított egy szemléletváltást is, ami a nemzetgazdaságon belül nagyobb szerepet szánt a mezőgazdaságnak. Az 1874-es reform bevezette a háromszintű mezőgazdasági szakképzést hazánkban és szinte teljes mértékben állami feladattá tette, megteremtve a 19. század második felétől kibontakozó tőkés gazdálkodás szakmai hátterét. A hazai agrároktatás sajátosságai közé tartozott, hogy az elmúlt másfél évszázad alatt viszonylag mindig alkalmazkodott a magyar mezőgazdaság elvárásaihoz. A mezőgazdasági szakoktatás a határtudományok csoportjába tartozik, egyúttal fejlődését befolyásolják a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok. Szerves része az oktatástörténetnek, de egyúttal jelzi a mezőgazdaságtannak, mint tudománynak és alapvető gazdasági ágazatnak a társadalom részéről történő megítélését. Annak ellenére, hogy gazdag a magyar agrároktatás történetének az irodalma, jóllehet az elmúlt évtizedekben számos önálló munka született, ugyanakkor egyelőre hiányzik a hazai mezőgazdasági szakoktatás átfogó igényű feldolgozása. Hasonló a helyzet az agrároktatást közvetlenül szolgáló jegyzetkiadás terén is. Hiszen évtizeddel ezelőtt jelent meg utoljára – 1920-ig bezárólag – szakoktatástörténeti jegyzet, Heckenast József és Zsinka Józsefné tollából, kiegészítve egy kétkötetes szöveggyűjteménnyel. 6 Az 1980-as évek második felétől, főleg 1989 után, sorjáznak az intézmény-történetek, elsősorban a felsőoktatás terén, néhány középfokú szakiskolával bővülve. Sőt tudományos konferenciák is foglalkoznak már a magyar mezőgazdasági szakképzés múltjával. A jelen összeállítás a tantervi követelményekhez igazodó rövid, de átfogó áttekintést igyekszik adni az egyetemi hallgatóknak és érdeklődőknek a magyar mezőgazdasági szakoktatás történetéről a 20. század végéig, mint kultúránk fontos területéről.”
124 oldal
978-963-318-921-4
Értékelések
Még nincsenek értékelések.