A magyar énekpedagógia születése és történelmi fejlődése a reformkortól napjainkig

Leírás

Napjainkban a Budapesten és vidéken működő zeneiskolák, szakiskolák és magánénektanszékek túljelentkezéssel küzdenek. Az ország nagyvárosaiban elindult magánénektanári mesterszakok megkövetelik az énektanulás írott vizsgálatát, a szakkönyveket. Az énekpedagógusok szenvedéllyel fordulnak az énektechnika és művészi kifejezés összefüggései felé. Keresik a magyar nyelvű szakkönyveket, de Kerényi Miklós György énekpedagógiáján kívül szinte semmit nem találnak. Az éneket tanulók számára fontos az éneklés évszázadok során egymásra épülő kikristályosodott gyakorlati elemeinek és olyan szakkönyveknek az ismerete, amelyek a tudományos alapokon túl gyakorlati megoldásokat nyújtanak. A történelem viharai és a két világháború nagy sebeket hagytak. Nemzeti könyvtáraink állományának jelentős része megsemmisült, elveszett, köztük a magyar énekpedagógusok művei is. Barátaim segítségével hosszas kutatás után sikerült az elveszettnek hitt könyvek egy részére rátalálnom. Az elmúlt 20 évben néhány kitűnő tanár úgy érezte, le kell írnia tanítási tapasztalatait, újra gondolva és rendszerezve az énektanítás technikai és zenei elemeit. Munkáik módszertani segítséget nyújtanak a tanulás és tanítás folyamatához, a hangadó szervek fiziológiai törvényszerűségek által meghatározott művészi működésének elsajátításához, az egyén zenei kifejezésének megszületéséhez. A művek maradéktalan ismertetése lehetetlen. A jegyzet az énekpedagógusok tapasztalatait és módszereit vizsgálva ad összehasonlító pedagógiai és időrendi áttekintést a magyar énekpedagógia történelmi fejlődéséről.