Brigetiói gemmaleletek

Leírás

A Pannonia északi limesén, a Vág Duna-torkolatával átellenben fekvő Brigetio már a Kr. u. 1. század közepe körül katonai állomáshellyé vált. Az 1–2. század fordulója körül a Carnuntum és Aquincum közti határszakasz megerősítésére legióstábort hoztak itt létre, ahol a legio I. adiutrix állomásozott. A tábor a quad–markomann háborúk fontos bázisa volt. A háborút követően az emberveszteséget túlnyomórészt a Keletről (Kis-Ázsia, Syria) bevándorolt lakosság pótolta. Ez nagymértékben elősegítette a tábor körüli (canabae) és az attól nyugatra fekvő polgári település kialakulását és fejlődését. Ez utóbbi a 3. század elején megkapta a municipium, majd a század közepe körül a colonia rangot. Ugyancsak a század elején, 214-ben határmódosítás következtében a város Pannonia Superiorból Pannonia Inferiorba került át. A város virágzó gazdasági életéről tanúskodnak azok a hatalmas éremgyűjtemények, melyek az itteni leletekből jöttek létre. A fizetőképes kereslet vonzotta a kézműveseket és a kereskedőket. Az árubőségnek köszönhető a kerámia-, az üveg-, a csont-, a bronz- és a gemmaleletek más pannoniai városokat túlszárnyaló mennyisége. A 3. század közepétől megerősödő barbár támadások következtében az addig virágzó városi élet hanyatlásnak indult. 375-ben itt tárgyalt a quad követséggel a békefeltételekről I. Valentinianus, és eközben érte a halál. Ekkor már a polgári lakosság elhagyta a veszélyessé vált települést, a helyben maradók a római uralom végéig a tábor területére húzódtak vissza.