Narcissus aranykora

Leírás

Reichmann Angelika könyve Dosztojevszkij Ördögök című regényének újraolvasására invitál a mű angol és orosz modernista újraírásainak tükrében. Belij, Szologub, Conrad, Huxley és John Cowper Powys szövegei kerülnek górcső alá, s a tükörtartás nem üres közhely csupán. E szerzők ugyanis úgy avatják az Ördögöket a modern szubjektum (ön)meghatározásának alapszövegévé, hogy mintegy azt az archetipikus tükörbenézést tükrözik tovább, amely az aranykor-motívum mellett rejtetten szervezi a főszereplő alakját – és a regényt is. Más szóval, a Narcissus-történet által meghatározott nyugat-európai szubjektivitás dosztojevszkiji víziójára reflektálnak. Egyben megkérdőjelezik Igor Szmirnov véleményét, aki szerint az Ördögök a saját műfajában megismételhetetlen és épp ezért egyfajta irodalmi „zsákutcát” jelent. Sztavrogin nárcisztikus alakja a jelek szerint „elintézhetetlenül” kísért és ellenállhatatlanul újraírásra csábít a (poszt)modernizmusban: az Ördögök narratívája egyszerre az aranykor sötéten nárcisztikus változata és Narcissus aranykorának kezdete. Reichmann Angelika (1975–) az Eszterházy Károly Főiskola Anglisztika Tanszékének oktatója. Fő kutatási területe az angol és az orosz modernista regény komparatív megközelítésben. Ugyanakkor kirándulásokat tesz az 1945 utáni angol nyelvű próza területére is, publikál a gótikus hagyomány folytatóiról (Angela Carter, Doris Lessing) és az orosz irodalomhoz markánsan köthető posztkoloniális szerzőkről (Rushdie, J. M. Coetzee). A Desire – Identity – Narrative: Dostoevsky’s Devils in English Modernism (Eger: EKF Líceum, 2012) című kötet szerzője.