Pályám emlékezete

Leírás

A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében működő akadémiai kutatóhely, a Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport 2007-től konzorciumi formában működve fogja össze az Eötvös Loránd, illetve a Szegedi Tudományegyetem társintézeteit, tan székeit, illetve más intézményekben dolgozó kollégákat, hogy Kazinczy Ferenc műveinek kritikai kiadása, az életmű tervszerű és teljességre törekvő feltárása megvalósulhasson. A sorozat nyitó kötetét veheti most kezébe az olvasó.

Kazinczy Ferenc irodalmi munkássága, kultúraszervező tevékenysége és személyes fellépése fél évszázadig meghatározó volt Magyarország szellemi életében. II. József korától a reformkorig – az első önálló magyar nyelvű folyó irattól az akadémia elődjét jelentő Magyar Tudós Társaságig – szinte minden jelentős hazai kulturális és közéleti vállalkozásban része volt. Fogsága után személyes tekintélyével és levelezésével hatott. A halála után kibontakozó Kazinczy-kultusz végképp az alkotót és korát helyezte az érdeklődés homlokterébe. Így nem meglepő, ha munkáinak kritikai igényű kiadását a 19. század végén nem a szépirodalmi művek, hanem a levelezés sajtó alá rendezésével kezdték meg. A jelenleg 23 kötetből álló sorozat utolsó darabja 1960-ban jelent meg. A terjedelmében, információbőségében egyedülállóan gazdag és átfogó levelezés a korszak minden kutatójának elsőrendű forrása. A levelezéshez fogható jelentőségű önéletrajzi szövegcsoport rendszeres feltárása és kritikai kiadása azonban mindeddig nagy adóssága volt a magyar irodalomtudománynak.

Kazinczy önéletírói tevékenysége az életmű egészét átfogja, keletkezésében, kidolgozásában, terjedelmében és műfajában távoli szövegeket rendel egymáshoz. A jelen kötet ezért nemcsak a hagyományosan emlékiratnak, önéletírásnak vagy naplónak tekintett szövegeket vette figyelembe, hanem ezen túlmenően több tízezer oldal terjedelmű szöveghagyatékból válogatott. A kötetünk tartalma 6 „Pályám emlékezete”, 4 „önéletrajz”, 13 „napló” és 70 kisebb-nagyobb „feljegyzés”. A kiválasztott szövegek többsége „ugyan-azt” beszéli el, hiszen azonosak a szereplők, továbbá megegyezik a cselekmény tere és ideje is. Az eltérések azonban – a levelezésből már ismert módon – zavarba ejtő gazdagságot rejtenek. A keletkezéstörténeti és műfaj-elméleti kérdések sokaságát felvető szövegkapcsolatok feltárása érdekében kiadványunk olyan technikai megoldást keresett, amely az önálló státusú szövegeket speciális szerkesztői apparátussal adja közre. Ez teszi lehetővé a szövegek genetikus szemléletű, keletkezéstörténeti érdekeltségű összeolvasását a margináliák segítségével, melyek már egy jövőbeni elektronikus kiadás kapcsolóelemeire, linkjeire utalnak előre.