A magyar emlékezethelyek kutatásának elméleti és módszertani alapjai

Leírás

Az emlékezethely (lieu de mémoire) Pierre Nora francia történész nagy hatású kezdeményezése nyomán mára nemzetközileg elfogadott tudományos terminussá vált; a modern kor kollektív emlékezetének azt a sajátosságát ragadja meg, hogy egy-egy közösség a gyors változások által előidézett felejtésnek jelképes, saját múltja emlékeit hordozó tárgyakkal igyekszik gátat vetni. Az emlékezethelyek kutatása nemzeti keretek között bontakozott ki Európában; mára azonban a nemzetihez képest új szempontok is megjelentek, s az elméleti pozíciók is módosultak. A magyar emlékezethelyek kutatása a Debreceni Egyetemen indult meg, 2011-ben – a késedelmes kezdet előnye, hogy kiforrottabb tudományos eredményekből lehetett kiindulni. Sorozatunk célja, hogy – bekapcsolódva a nemzetközi együttműködésbe – megalkossuk a magyar emlékezethelyek átfogó képét.
Az első két kötet két konferencia anyagát kínálja az olvasónak. Az egyik az emlékezethelyek kutatásának legújabb eredményeit mutatta be – előadói közt olyan „klasszikusokkal”, mint Aleida és Jan Assmann és Pim den Boer. A másik konferencia a magyar kollektív emlékezet egy reprezentatív helyét, Mohácsot járta körül, számos tudományág képviselőinek részvételével.