Árkádia 4.

Leírás

A „klasszikus és modern” mintegy két évszázados vitáinak homlokterében egyfajta legitimációs kényszer állt, amely hatalmi és kreatív stratégiákkal társult. A barokk, a rokokó, a klasszicizmus, majd a romantika szerzői voltaképpen arra a problémára kerestek választ, hogy részben saját alkotói magatartásuk, identifikációs erejük, részben társadalmi megítélésük, legitimációs helyzetük mely doktrínák mentén határozható meg, érvényesíthető, illetve javítható. Nem is feltétlen az volt a kérdés, hogy az antik auktorokat utánozzák-e vagy éppen a közvetlenül előttük lévő alkotók műveiből, művészeti eszményeiből merítsenek ihletet. Hanem mindenekelőtt az, hogy akár az antik, akár a klasszikus művek s eszmék rendelkezésre állnak-e, vagy létre kell hozni azokat.