Fejezetek a francia bűnügyi irodalom történetéből

Leírás

Kalap, ballonkabát és az elmaradhatatlan pipa. Ki ne ismerné a Párizs utcáit rovó Maigret felügyelő alakját a tévésorozatokból, vagy a régi Albatrosz-sorozat lapjairól? Ám azt már kevesen tudják, talán bele sem gondolnak, hogy Maigret nem Sherlock Holmes pipafüstjéből bújt elő, hanem komoly előzményei vannak a francia irodalomban, s hogy magának a francia bűnügyi regénynek is megvan a maga története. Ugyan az elmúlt bő egy évtizedben Magyarországon is több színvonalas könyv jelent meg a krimiről, de a tanulmányozott szerzők (ha nem magyarokról van szó) szinte kivétel nélkül az angolszász nyelvterületekhez tartoznak. Így talán nem árt, ha a nálunk kissé háttérbe szorult francia nyelvű bűnügyi irodalomról is megjelennek elemzések, s a többé-kevésbé jól ismert Georges Simenon mellett olyan kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert szerzőkről is szó esik, mint Jean-Patrick Manchette vagy Thierry Jonquet. A kötet első része elméleti és történeti kérdéseket egyaránt vizsgál: a francia bűnügyi regény történetét felvázoló fejezet mellett szó esik a médiakultúraként értett tömegkultúráról, vagyis arról a kulturális-társadalmi-gazdasági kontextusról, amely meghatározta és mind a mai napig alakítja a műfaj történetét. A második rész a francia bűnügyi regény néhány 19. századi változatát veszi górcső alá. Olyan szerzők szövegeiről esik itt szó, mint a műfaj születésében meghatározó szerepet játszó Fortuné du Boisgobey, vagy Émile Zola és Octave Mirbeau. A harmadik rész Simenon-regényekről szóló elemzéseit két, a kortárs francia krimi néhány jellegzetes szövegének szentelt fejezet követi.