A szókezdő mássalhangzó-torlódások az ómagyar korban

Leírás

A szókezdő mássalhangzó-kapcsolatok kérdésköre szinte a magyar nyelvtudomány megszületésétől kezdődően magára vonta a nyelvészek figyelmét. Már a korai grammatikák szerzői is felfigyeltek arra, hogy „nincs olyan magyar szó, amelyik két mássalhangzóval kezdődne”, s ami mégis, az jövevényszó. A magyar nyelv e sajátosságának felismeréséből adódóan a szó eleji mássalhangzócsoportok később mind a nyelvek rokonsága iránt érdeklődő történeti-összehasonlító nyelvészet, mind pedig a nyelvi változások törvényszerűségeit leírni próbáló újgrammatikus iskola számára hasznos vizsgálódási terepnek bizonyultak. A rendszeresebb kutatások eredményeképpen a 19. század végére már széles körben elfogadottá vált az az elképzelés, miszerint két mássalhangzó kapcsolata szó elején a magyarban kivételesnek számít.