Árkádia 5.

Leírás

Vajon igaza van-e Marcel Duchamp-nak, aki szerint „a művészet olyan régiókba nyit utat, ahol nem uralkodik tér és idő”? Hisz nem éppen arról van szó, hogy a tér és az idő teszi lehetővé egyáltalán, hogy a művészet bármiféle régiókba utat nyithasson? S hogy ez a nyitás, nyíltság az alkotói és a befogadói oldal felől egyaránt megformálódhat? Legyen szó akár belső szemléleti formáról, akár a megformálódás különböző külső jegyek alapján beazonosítható rendeződéséről (architekturális, képi, hangalaki stb.), a tér és az idő, úgy tűnik, mintegy performatívan van ott a formák, a rendstruktúrák és a rend-kívüli alakzatok világra jötténél. Persze amikor épületeket, képeket, szemlélünk, zenét hallgatunk, szöveget olvasunk, vagy éppen tervezünk, komponálunk, írunk, gondolkodunk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az időről és a térről, helyesebben a hely s a helyzet koordinátáit kiiktatni, valamint a múló lét szakadatlanságát felfüggeszteni. Nos, valóban képesek vagyunk a tér és az idő uralma alól felszabadítani magunkat vagy éppenséggel ez az uralom képezi szabadságunk kereteit? Ezeknek a dilemmáknak a megfontolását ajánljuk becses figyelmükbe az ötödik Árkádia-konferenciánkon.