Költemények I-II.

Leírás

Kazinczy Ferenc az 1780-as évek elejétől 1831-es haláláig, vagyis mintegy ötven esztendőn keresztül aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek, ebből 25–30 éven át meghatározó szerepet játszott a folyamatok alakításában. Ez idő alatt létrejött hagyatéka mérhetetlen gazdagságú, sok tekintetben máig kiaknázatlan forrást jelent a korszak művelődés- és irodalomtörténetének vizsgálatához. Az újabb kutatási eredmények fényében elmondható, hogy az életmű nemcsak forrásként kiemelt fontosságú. Ahhoz azonban, hogy ez a belátás a maga teljességében körvonalazódhasson, elengedhetetlen a hagyaték egészének korszerű textológiai feltárása.
A Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében működő akadémiai kutatóhely (Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport), amely 2007-től konzorciumi formában működve összefogja a DE, az ELTE és a SZTE társintézeteit, tanszékeit, illetve más intézményekben dolgozó kollégákat, Kazinczy Ferenc műveinek kritikai kiadásával az életmű tervszerű és teljességre törekvő feltárását tekinti céljának. Az anyag jellegének és mennyiségének ismeretében szövegkiadói programját az elektronikus és papíralapú kiadás kettős, egymásra épülő, párhuzamos fejlesztésével kívánja megvalósítani.
A könyvsorozatban két alapvető kiadástípus jut szerephez: a forrásközlés és a genetikus elvű feldolgozás. A jelen kötet Kazinczy költői életművének mind az 1717 elérhető szövegforrását feldolgozza, melyek genetikus kapcsolatok alapján 357 szövegidentitást alkotnak. A kiadás terjedelmi okokból az összes szövegforrás mintegy háromnegyedét közli, szám szerint 1283 forrást. Ezek elrendezését a szövegforrások típusai határozzák meg, megjelenítvén a szövegek nyilvánossághoz való viszonyát. A levelekben található versek az őket körülvevő kommentárokkal kerülnek közlésre, a nyomtatványok között megtalálhatóak a Kazinczy által összeállított kötetek, az aprónyomtatványok, valamint a periodikákban megjelent verses szövegek. A kéziratok között a szerzői kompozíciót tükröző szövegcsoportok kapnak helyet, illetve a nem közölt források közül azok, amelyek egyedi szövegállapotot őriztek meg. A genetikusan összetartozó szövegeket az ezekhez tartozó integrált jegyzetmező segítségével lehet együttolvasni, és itt történik meg alakulástörténetük megkonstruálása is. A Költemények kötet így a genetikus szövegkiadás-típus egyedi változatát valósítja meg.