Örök női archeotípusok

Leírás

Ez a könyv günocentrikus: „korunk Ikaroszáról”, a nőről szól; az ezerarcú orosz nő mítoszáról, ahogyan az irodalmi szövegekben megjelenik. Kezdve Sophiától, az Isteni Bölcsesség megtestesítőjétől a bukott nőig, aki megláthatja saját lealacsonyodását egy Istenanya ikonban. „Szép külseje angyali lányé, / de démoni lelke gonosz” (Lermontov). A tanulmányok a pravoszláv hagyományban gyökerező női lélek titkait bogozzák, ahogyan hölgyről még sohasem beszéltek. Bergyajev írja: „Az orosz irodalom nem ismeri a szerelem olyan ragyogó formáit, melyek a nyugat-európai irodalomban honosak. A trubadúrszerelemhez, Trisztán és Izolda, Dante és Beatrice, Rómeó és Júlia szerelméhez hasonló nincs nálunk. A nő és a férfi szerelme, a nő szerelmi kultusza Európa keresztény kultúrájának gyönyörű virága. Nálunk hiányzott a lovagi kultúra, itt nem éltek trubadúrok. Ez idegen maradt szellemünktől. Az orosz ember szerelme nyomasztó, kínzó, homályos, és gyakran torz alakot ölt. Nem volt nálunk igazi szerelmi romantika. A romantika nyugat-európai jelenség.” A hiány azonban nemcsak veszteséggel, értéktöbblettel is járt, kiformálta az orosz nő emblematikus arculatát, amely oly sok vonásban különbözik az európai „Örök Asszonyiság” L’Éternel féminin fogalmától.