Svájc mint elbeszélés

Leírás

Max Frischt kétségkívül leginkább az én-identitás válságának szerzőjeként tartják számon, bár neve – Friedrich Dürrenmattéval összefonódva – igen gyakran hangzik el a „svájci nemzeti irodalom” létezése körül újra és újra fellángoló vitákban is. Ez nem véletlen, hiszen szövegeinek egyik állandó visszatérő témája a politikum, a svájciság kérdése. Pabis Eszter könyve a svájci nemzet mint „elbeszélés”, vagyis mint narratív módon megalkotott társadalmi formáció és a „nyíltan” narratív irodalmi szövegek közötti viszony vizsgálatára vállalkozik. A munka aktuális nemzetelméleti belátásokhoz csatlakozó teoretikus része a nemzet, illetve az identitások narratív konstruáltságának feltárását végzi el, egyfelől tehát a svájci nemzet narrációja, képisége, struktúrája, a nemzetkonstruáló stratégiák történeti fejlődése és médiumai képezik az elemzés tárgyát. A kutatás másfelől elsősorban irodalmi természetű, alapvető kérdésfelvetése ugyanis a 20. századi irodalom egyik fontos funkciójára irányul: arra, hogy az egyes szövegek a nemzeti mítoszok hagyományozásának médiumai, de egyben a nemzet szimbolikus konstruáltságát is felfedik, s ezzel akár alá is áshatják a nemzeti „nagy elbeszélést”. A szövegelemző fejezetek ennek megfelelően az irodalmi és a nemzeti narratívák összefonódását tárgyalják Max Frisch műveiben. Pabis Eszter (1976) a Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézetének egyetemi adjunktusa. Kutatási területe a 20. századi és a kortárs svájci német nyelvű irodalom, emellett foglalkozik az emlékezet-, az idegenség-, illetve az identitáselmélet kérdéseivel is. Ezekben a témakörökben rendszeresen publikál magyar és német nyelven.