Új helyek, új metaforák

Leírás

Ez a könyv a múzeum és a jelen viszonyának ama kérdésével foglalkozik, hogy a múzeumok miért és hogyan fordultak a jelenkor megörökítése felé. Ebben milyen körülmények alakították s befolyásolják munkájukat? Milyen módszerekkel élnek, s milyen eredményeket értek el? Hogyan változott a múzeumi jelenkorvizsgálat és
-dokumentáció az évek során? A könyv abból az alapgondolatból indul ki, hogy a ma olyan terepe a múzeumnak, mely többszörösen is új információkkal bővíti gyűjteményeit, miközben átalakítja hagyományos tevékenységét. A történeti, kultúrtörténeti múzeumok kutatói-muzeológusai számára a jelen inkább számít új közegnek, mint az etnográfiai múzeumoknak vagy a technikai, tudományos fejlődést nyomon követő műszakiaknak, illetve a kortárs művészet, a design, a divat vagy a kommunikáció múzeumainak. Az utóbbiak figyelmüket épp a folyamatosan változó jelenre összpontosítják. Ebben a munkában a néprajzi múzeumok gyakorlatáról lesz szó, melyeket ma tágabb értelemben társadalmi múzeumoknak nevezünk. Ha társadalmat mondunk, egyben a kultúra, a művészet, a technika és a természet szociális vonatkozásai is megkerülhetetlenek, így a mondanivalót alkalmanként ilyen irányokban is tágítani kell. Hasonlóképpen: a történeti múzeumok jelenkori orientációja is a vizsgálat körébe tartozik.