Vadászati állattan: Madarak

Leírás

Napjainkban a Földön élő madárfajok száma 9700-ra tehető, ezek túlnyomó része, mintegy 5700 faj énekesmadár (Rózsa, 1996). Bár kétségtelen tény, hogy a madarak mindmáig virágkorukat élik, valószínű, hogy a harmadkor eocén időszakában lehetett fajszámban leggazdagabb a madárvilág. A madarak fejlődése, átalakulása napjainkban is zajló folyamat. Az ember megjelenése után a történelmi időkben több madárfaj pusztult ki a Földről, melyek nem tudtak alkalmazkodni a civilizációs hatásokhoz. A közvetlen vagy közvetett antropogén okok számos faj végleges eltűnéséhez vezettek. Erre a szomorú folyamatra a sok példa közül említhető a Mauritius szigetén élt röpképtelen óriás galambnak, a dodónak (Raphus cucullatus) az eltűnése a XVII. században, és a XVII-XVIII. században erre a sorsa jutott az Új-Zélandon élt futómadarak, a moák (Dinornis spp.) mintegy 20 faja is. A röpképtelen óriás alkának (Pinguinus impennis) még a XVIII. században is nagy mennyiségben gyűjtötték a tojásait és példányait, az utolsó egyedeket 1844-ben látták Izland térségében. Az Észak-Amerikában egykor milliós csapatokban vonuló vándorgalamb utolsó példánya 1914-ben pusztult el.
A Földön ma élő madárfajok elterjedése területileg rendkívül egyenlőtlen képet mutat. Leggazdagabb a trópusi esőerdők madárvilága, ezzel szemben a sarkvidéki zónákban alig tucatnyi a fészkelő fajok száma. Európában közel 600 madárfaj ismert, ebből 430-440 az itt költők száma. Hazánkban az utóbbi 100 évben megfigyelt fajok száma több mint 360. Ezek közül 190-200 faj fészkel ténylegesen.