Visszavonások könyve

Leírás

Az évszázadok során számos orosz íróban kétségek és bizonytalanságok merültek fel az irodalom társadalmi szerepét illetően. Ez a szellemi magatartás gyakran lelki
meghasonlottsághoz, palinódiához vezetett. Szembeállí­totta az apostolt és a lángelmét, a hatalom birtokosait és az írót, ami azt eredményezte, hogy korábbi írásaikat megtagadták, visszavonták (visszavonattatták), átírták (át­íratták), elégették. Az orosz irodalomban Gogoltól, Tolsz­tojtól kezdve, Bulgakovon, Goloszovkeren át Paszternákig, Szolzsenyicinig, Brodszkijig bezárólag, bár más okból ki­folyólag, újból és újból felbukkan a retraktationes, a kéz­iratégetés és az (ön)cenzúra archetipikus paradigmája. Ezek az írók valami mást akartak, mint a hivatalos dog­ma és kánon, tiltott ösvényen jártak, amikor életüket olyan opusnak szentelték, amely a fennálló erkölcsi világrend elleni lázadás igazolását tűzte ki célul. A szovjet korszak­ban nemcsak a hatalommal ellenszegülőt, de a szót is börtönbe zárták. A befejezetlenül maradt írásokban gyak­ran golyó volt a pont helyén. A kéziratok azonban, mint tudjuk, nem égnek el. Az elhamvadt könyv szikrái, mint a főnixmadár a tűzből, feltámadnak és új életre kelnek. Az elsikkasztott művek napvilágra kerülnek, s egy más szövegkontextusban fejtik ki hatásukat, élik örök életüket. A szövegvisszavonások (illetve vissza nem vonások) okának kiderítése, chiffre-kulcsának megtalálása a jelen kötet célja.