A garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálata

Leírás

A szórványemlékek mint a magyar nyelv korai történetének legfontosabb forrásai régóta a tudományos érdeklődés középpontjában állnak. Nyelvtörténeti feltárásuknak ugyanakkor komoly gátat szab az a felfogás, amely szerint a nyelvtörténeti vizsgálatokhoz megbízható forrásul alapvetően a hiteles oklevelek, illetve azok magyar nyelvű anyaga (elsősorban tulajdonnévanyaga) szolgálhat. Amellett, hogy a hiteles források kiemelt értékét természetesen nem vitatom el, azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy e nyelvemlékek mellett a nyelvtörténet (és részben más történeti diszciplínák) nemigen mondhatnak le más típusú források nyelvi adatainak kiaknázásáról sem. Oklevéladásunk kialakulásának kezdeti időszakából ugyanis a kevés számú hiteles oklevél mellett számos hiteles, de nem eredeti formájában, hanem átiratban fennmaradt oklevéllel, illetőleg hamis irattal is rendelkezünk, amelyek latin nyelvű szövegében fellelhető nagy számú magyar tulajdonnévi elem e korai időszakra vonatkozóan csaknem egyedüli forrásanyagként áll a nyelvészeti vizsgálatok rendelkezésére.