Korai magyar helynévszótár 1000-1350

Leírás

Régi helyneveink a magyarság történetének fontos forrásai. Különösen kiemelkedő szerepük a honfoglalást követő évszázadok nyelvészeti és történettudományi vizsgálatában van. A szórványemlékekben található nevek első szövegemlékünk megjelenéséig, a 12. század végéig egyedüli közvetlen, írott forrásai a magyar nyelv történetének. Korai szövegeink kis száma és rövid terjedelme miatt azonban a neveknek egészen a 15. század közepéig kitüntetett szerepük van a magyar helyesírás- és hangtörténet, a szókincstörténet, valamint az alak- és szintagmatörténet kutatásának bizonyos területein. A szórványok helynévi adatai — jól lokalizálható voltuk és joggal föltehető beszélt nyelvi használatuk miatt — a korabeli nyelvjárás-történeti vizsgálatoknak is fontos forrásai. A történettudomány sem tudja nélkülözni — főleg a korai időszakok vonatkozásában — a helynevek tanúvallomását: elsősorban a népesség- és a településtörténet kutatói építenek e forrásanyagra.

A Korai magyar helynévszótár megszerkesztésével arra vállalkozunk, hogy az 1350 előtti időből fennmaradt forrásokban található magyarországi helyneveket és helyeket jelölő kifejezéseket szótári formában közzétegyük. A munka során csakis nyomtatásban hozzáférhető forrásokat dolgoztunk fel, amit több körülmény is indokol. Egyrészről az, hogy a középkori oklevelek olvasása, értékelése (keletkezési körülményeinek feltárása, datálása stb.) magas szakmai felkészültséget igénylő, sajátos tudományterület, amelynek legkiválóbb művelői: középkorkutató történészek, levéltárosok a nyelvészeti interpretációhoz is nélkülözhetetlen ismereteket adnak. Tevékenységük nyomán a jelzett kor forrásanyagának döntő többségét kiadták vagy kiadásuk folyamatban van. Eredményeikre a nyelvtudomány művelői is nagy biztonsággal támaszkodhatnak. Más oldalról pedig a szótárszerkesztő munka belátható időn belül való befejezésének igénye is indokolttá tette, hogy beérjük a kiadott források használatával.