3 000 Ft
A Magyar Névarchívum Kiadványai 18.
978-963-318-082-2
238 oldal
Az Árpád-korban a Kárpát-medencében élő lakosság etnikai összetételére tehát főként indirekt módon, vagyis a régészet, a történeti földrajz, az antropológia, illetve későbbi írásos anyagok (pl. krónikák) bevonásával és a nyelvtörténet eredményeinek elemzésével következtetnek a népességkutatók. A nyelvtörténet a maga részéről az (általában későbbi, sőt: jóval későbbi adatolású) helyneveket, személyneveket, közszavakat használja fel bizonyítékként, ezek alapján fogalmazza meg feltételezéseit a magyarral érintkező nyelveket illetően, melyekből pedig a nyelvet beszélő népcsoportokra, azok etnikai hovatartozására következtet. E nyelvi források közül helyhez és időhöz kötöttségük miatt legjelentősebb bizonyító ereje a korai helyneveknek van: ha feltárjuk, hogy egy adott területen egy adott korszakban milyen nyelvű népcsoportok használták a helynévállományt, meglehetősen pontosan megrajzolhatjuk az adott régió etnikai térképét. Az eljárás nehézségét az okozza, hogy a helynevek pusztán etimológiai vizsgálatával csupán az illető helyek névadóit ismerhetjük meg, a névalkotás időszakától a helynév első adatának megjelenéséig viszont akár több száz év is eltelhetett, így — szélsőséges esetben — akár az adatok korára, akár a neveket korábbi korszakra visszavezetve olyan etnikai csoportok együttélését feltételezhetjük, amelyek ténylegesen soha nem éltek egy korban. Ha egy meghatározott időszak népességi összetételére vagyunk kíváncsiak, a névadók helyett a korabeli névhasználókat kell felderítenünk.
A Magyar Névarchívum Kiadványai 18.
978-963-318-082-2
238 oldal
Értékelések
Még nincsenek értékelések.