Visszapillantó

Leírás

A visszapillantó tükör hozzátartozik a mindennapjainkhoz, látjuk mi történik mögöttünk, miközben haladunk előre.
Igen, miközben morzsolgatjuk napjainkat, látjuk, vagy legalábbis tudni szeretnénk, hogy mi történik előttünk – de vágyódunk visszafelé is nézni, megélve emlékezetes, szép élményeinket,
vegyítve a szörnyű, nemszeretem dolgokkal. Ezek vagyunk, ilyenek vagyunk – olykor-olykor visszapillantunk.
Jó-e visszapillantani?
Igen.
Akkor is, ha a rossz tör az emlékezetedbe?
Akkor is.
Én voltam, velem történt, még akkor is, ha a tüske, vagy netalántán a szálka örökre bennem maradt.
Miért idézzük először a kellemetlen dolgokat?
Ki tudja miért?
Ez is emberi.
Ahogy fordul az autó, így áll össze a visszapillantó képünk.
Egyszer szép, megnyugtató, máskor meg zavaros, bonyolult –
olyan mint az életben.
Érdemes-e ezeket papírra vetni?
Talán igen, talán nem.
Ha igen, érdekes lehet másoknak is a történtek, lehet tanulságokat levonni, a furcsa helyzetek lehetnek megmosolyogtatók, a
maiaknak esetleg hihetetlenek, sőt érthetetlenek.
Mi voltunk, velem történt, átéltem – lenyomat a múltról.