Sittesduma

Leírás

A szótárakat általában szakemberek állítják össze, nyelvészek, lexikográfusok, ellenben meglehetősen ritkán fordul elő az, hogy valaki a saját nyelvének szavait kezdje el gyűjteni, és mintegy belülről, nyelvhasználóként szótárkészítésre szánja el magát. Bizonyos szlengszótárak esetében ez talán egy kicsit gyakrabban előfordul, hiszen diák mindenki volt, így egy diáknyelvi szótár összeállítása akár érdekes játék is lehet, vagy a katonai szlengről is készültek olyan gyűjtemények, amelyeket készítőjük katonai évei ihlettek.
A börtönszleng azonban nem ilyen szlengtípus, beszélői tényleg csak a legritkább esetben szoktak nyelvi anyaggyűjtésbe kezdeni. Különösen nem jellemző, hogy az igazán súlyos, több évtizedes büntetésüket töltő elítéltek, az egykor a bűnözést életcélnak tekintő nehézfiúk töltsék börtönbeli éveiket saját maguk és környezetük szavainak, kifejezéseinek feljegyezgetésével és egy eljövendő szótár álmának dédelgetésével.
A Sittesduma ebből a szempontból mindenképpen kivételes szótár, ugyanis anyagának összegyűjtője Gégény János, vagy ahogy társai ismerik Kacsa, a magyarországi büntetés-végrehajtás legrégibb még használt törzsszámával rendelkező rabja, aki jelenleg is harminc és fél éves börtönbüntetését tölti Sátoraljaújhelyen. Szókincsgyűjtői szerepében Gégény János méltó utódja egy több mint kétszáz éve élt, püspöki oltalmat kérő fogolynak, Kovács Jánosnak, akinek a nevét az őrizte meg az utókor számára, hogy 1775. szeptember 28-án tollba mondta a manapság Piarista szójegyzék címen emlegetett egyik legelső magyar tolvajnyelvi emlék hetven kifejezését, melyekből egy 18. századi zsivány nyelve bontakozik ki előttünk. A Piarista szójegyzék-hez hasonlóan egy fogvatartott börtönszlengjét mutatja be a Sittesduma című szótár is, melynek lapjain Gégény János eddigi huszonnyolc börtönévének több mint százszor több szócikkből álló gyűjteménye sorjázik.