Az alapfokú művészeti iskola, egy esélynövelő iskolatípus

Leírás

A zenetanulás transzferhatásait vizsgáló kutatásokkal foglalkozó, elsősorban pszichometriai eljárásokkal dolgozó kutatók valószínűleg ritkán készítenek olyan tematikus térképet, amely a zeneoktatás intézményhálózatát, az ezzel kapcsolatos társadalmi igényeket ábrázolja. A jelen könyv szerzője nemcsak elvégezte ezeket a tematikus oktatásökológiai háttérelemzéseket, hanem ezek megállapításait tovább is gondolta. Szűcs Tímea monográfiájának jelentősége, hogy az alapfokú zeneoktatás intézményrendszerének átalakulási folyamatát történeti, területi és társadalmi összefüggésrendszerében értelmezi, rámutatva a zeneoktatás intézményrendszerében bekövetkező diverzifikálódás és az expanzió jellegzetességeire.

A zeneoktatással foglalkozó intézmények hálózatbővülése kapcsán az oktatáskutatás alapvető kérdéseit teszi fel: milyen tényezők növelik a zeneoktatásba való bekapcsolódás valószínűségét, s hogyan összegezhető  a zeneoktatásban való részvétel egyéni és társadalmi hatása. A zenetanulás transzferhatásait igazoló gazdag szakirodalom alapján azt a kérdést fogalmazta meg a szerző, hogy vajon milyen társadalmi rétegek azonosítják  a zenetanulást olyan tevékenységnek, amely korai befektetést jelent a gyermek kulturális tőkéjébe. A kutatás érdeme, hogy nemcsak zenetanulókat vizsgál, hanem összeveti őket a zenét nem tanuló kortársaikkal, akik átlagos iskolákba, az országos kompetenciamérésben nyújtott teljesítményük szerint a harmadik ötödben elhelyezkedő intézményekbe járnak. A kutatás sokszínű képet nyújt ezekről a tanulókról a családi miliő, a szülők zenei biográfiája, az iskolán kívüli tevékenységek és a kultúrafogyasztási szokások struktúrájának szempontjából.

A kutatás lényeges eredményének tartjuk, hogy adatokkal igazolja, hogy a zenetanulók társadalmi státus szerinti összetétele heterogén, sokkal inkább a családok kultúrafogyasztási szokásai és értékorientációja mentén ragadhatók meg közös vonások, mint a kemény társadalmi háttérváltozók mentén. A szerző az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező szülők zenetanuló és zenét nem tanuló gyermekeinek eredményességét több szempontból összevetve arra a következtetésre jut, hogy a zenetanulásnak társadalmi hátránykompenzáló szerepe lehet.