Finn nyelv

Leírás

A finn nyelv tipológiailag az ún. agglutináló nyelvek közé tartozik, származását tekintve pedig az uráli nyelvek finnugor ágába sorolható, a magyar távoli rokon nyelve. Legközelebbi nyelvrokonai a balti finn nyelvek (észt, inkeri, karjalai, lív, vepsze, vót) és a lapp. A magyar és a finn nyelvrokonsága elsősorban az ősi szókincsre vonatkozik (olyan ismert példák tartoznak ide, mint kala ~ hal, kolme ~ három, käsi ~ kéz, vesi ~víz, pää ~ fej, poika ~ fiú stb.), valamint a grammatikai elemek közös eredetében mutatkozik meg (például az igei és a birtokos személyragok egyes elemeinek összetartozása, a névmások egyezése stb.). Mivel a finnugor nyelvcsalád szétválása óta kb. hatezer év telt el, természetes dolog, hogy a két nyelv jelentős mértékben különbözik egymástól, beszélőik nem értik meg egymást (a magyar és finn rokonsági foka az
indoeurópai nyelvek között pl. a portugál és a svéd egymáshoz való viszonyának felel meg). Nagyon sok közös vonás adódik a tipológiai egyezésekből: az agglutináló nyelvek képzők, jelek, ragok segítségével fejezik ki a mondatbeli viszonyokat, sok esetragot használnak, gazdag a képzőrendszerük stb.