Szleng és lexikográfia

Leírás

Magyarországon a rendszerváltozás óta nagyon sokat és nagyon keveset változott a szleng tudományos megítélése. Már nem szokás ideológiai, társadalmi szempontból veszélyes jelenségként utalni rá, de bő két évtizeddel az után, hogy a szlenget (is) tiltani akaró gondolkodásmód megszűnt államideológiának lenni, ezeknek a preskriptív normával szembehelyezkedő változatoknak a vizsgálata továbbra is periferikus helyet foglal el a nyelvészeti kutatásokon belül. Nemcsak a hagyományos szemléletű és az elméleti nyelvészet, de a szociolingvisztika sem igazán tud mit kezdeni vele, pedig a szlengkutatás éppen az utóbbival áll szoros kapcsolatban: a szleng mint nyelvi jelenség társas és társadalmi összefüggései nélkül aligha (vagy csak nagyon felszínesen) értelmezhető. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a perifériák nyelvezetének kutatása a nyelvtudományon belül is perifériára szorul, de ez a frappánsnak tűnő megállapítás aligha áll meg a lábán. A szleng ugyanis nem foglal el periferikus helyet a nyelvhasználaton belül. Ez bizonyos szlengváltozatokra, például az alvilág nyelvezetére, kétségtelenül igaz ugyan, de egyáltalán nem vonatkozik a mindennapi nyelvhasználatot átszövő, széles körben használt közszlengre. A szlengkutatás marginalizálása egyfelől tudományos szempontból értelmezhetetlen előítéletekkel, másfelől elméleti-módszertani jellegű okokkal magyarázható.
Ugyanakkor az aligha vonható kétségbe, hogy a szleng mint nyelvi-nyelvészeti jelenség létezik, és ha már egyszer létezik, a nyelvtudomány aligha engedheti meg magának, hogy ne törekedjen egy ennyire hangsúlyozottan megmutatkozó jelenség minél pontosabb leírására. A leíró nyelvészet a szlenghez a leggyakrabban alkalmazott nyelvészetként, a lexikográfián keresztül közelít. Ez egyrészt a szleng nyilvánvaló lexikológiai aspektusaival magyarázható, másrészt azzal, hogy a szlengszókincs tabu jellege sokakat vonz, s így üzleti szempontból megérheti szlengszótárakat megjelentetni. Sajnos azonban az elsősorban üzleti megfontolások ritkán eredményeznek igazán jó szlengszótárat, ezzel is magyarázható, hogy az elmúlt bő két évtized folyamán Magyarországon megjelent viszonylag nagyszámú szlengszótár meglehetősen vegyes képet mutat.