Társadalmi innováció és tanulás a digitális korban

Leírás

Az innováció – megújítás, megújulás – az elmúlt évtized egyik sikerfogalma: ma már többször is használják, mint kellene. Van szűkebb és van tágabb értelmű használata; és aki elmélyed benne, előbb-utóbb mindenütt meglátja a tényleges vagy a lehetséges innovációkat. Felülről – a társadalmi szerkezet és az adminisztráció tetejéről nézve – az innovációk a csúcson születnek, és megvalósulásuk biztosítéka is az, hogy “fent” kitalálják és elrendelik, “lent” pedig végrehajtják. Ebből az egyszerű és kézen fekvő elgondolásból azonban hiányzik a megvalósulások tapasztalata. Ezért tettük mellé a “tanulást”. Semmi nem történik mindaddig, amig meg nem tanuljuk azt, amit a megújítás kitalálói elgondoltak. Nem is tudjuk végrehajtani, ha akarnánk sem (és hányszor nem is akarjuk!). Tanulás nélkül ugyanis nincs sem megújítás, sem megújulás. A tanulás minden innováció alapja – kezdődjék bár fent vagy lent.

Ez volt a 2020-as HuCER konferencia fő mondanivalója, és ez az eszmei mondanivalója ennek a tanulmánykötetnek is. Nem egyszerűen iskolai tanulásra gondolunk. Annál is kevésbé, mert az iskola a szó eredeti értelmében a tanítás helye. Hogy tanulás folyik-e benne, azt csak remélhetjük. A tanulás régen kilépett az iskola falai közül. Életünk egész hosszán végigkísér bennünket, miközben életünk teljes szélességében – azaz minden nap, a nap minden órájában – folytatódik. A tanulás az ember különleges tevékenysége. E folyamatos tevékenység során fogalmazódnak meg és pattannak ki azok az ötletek, amelyek kiforrva és elterjedve innovációs láncokat és hálókat alkotnak.

Évkönyvünk három fejezete számos innovációt tartalmaz, elsősorban persze az iskolában, az oktatásügyben, de művelődési speciális terepeken is. Érdemes tanulmányozni őket. Az írások mélyén megannyi ötlet és szándék szunnyad, amelyeket a szerzők az olvasóval szeretnének megosztani. Csodálkozzunk rájuk, tanuljunk belőlük, és ragadjon el minket az innováció szele.

Maga a kötet is innováció. A növekvő mennyiségű tanulmányokat már nem tudjuk mind kinyomtatni – noha a lényegükből veszíteni sem akarunk. Ez az első évkönyvünk, amely maga is a “digitális korban” született, elektronikus kötet formájában. A negyvenkét tanulmány – a benyújtottak több mint a fele –, amelyeket a lektorok az évkönyvben való megjelenésre leginkább éretteknek és a kötet témaköréhez illeszkedőnek tartottak – most e-könyv formáját öltötték. Úgy gondoltuk, hogy erre van előre – meglátjuk, igazunk lesz-e.