Vándorló napok

Leírás

Vajon mindig hétnapos volt a hét? Honnan ered ez a beosztás?

Melyik a hét első napja? A vasárnap vagy a hétfő?

Mi köze Zeusznak a csütörtökhöz, Marsnak a keddhez, a szép­ség istennőjének pedig a péntekhez?

Hogyan nevezték a hét napjait a vikingek?

Melyik az ünnepnap: a péntek, a szombat vagy a vasárnap?

Melyik a kis péntek, s melyik a hét közepe?

Mikor van a lóra szállás napja? Melyik a vér napja?

Mikor mosakodtak a skandinávok?

Honnan erednek a hét napjainak magyar nevei?

Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre kaphat választ e könyvből az olvasó. A kötet a hét napjainak megnevezését vizsgálja, el­ső­sor­­ban nyel­­vészeti szempontból, ami nem vá­laszt­ha­­tó el a mű­ve­lő­dés­tör­­téneti háttértől. A vizs­gá­­latba a szerző 66 nyelvet vont be Ír­or­szág­tól az Urálig, Portugáliától az észa­ki Ba­rents-tenger mel­lett lakó lappokig, s vizsgálja azt a térséget is, ahol a hét nap­jai­nak megnevezése meg­­szü­le­tett, s ahonnan vi­lághódító út­já­ra indult: a Közel-Keletet. A vizsgálódás a sok millió ember ál­tal be­­­szélt nagy in­do­­euró­pai nyel­vek­től, az angoltól, némettől, olasz­tól egészen az apró, kis kö­zös­sé­­gek­­ben hasz­ná­la­tos nyel­ve­kig ter­jed, mint például a breton, fríz, karakalpak, karjalai, lív és szorb.

A kötet két részből áll: az első fele a hét napjainak tipológiai át­te­kintését s azok kultúrtörténeti vonatkozásait bemutató egység (könnyedebb, olvasmányosabb for­má­ban), míg a második részben 553 napnév eredetéről kaphatunk információkat (rész­le­te­sebb filológiai adatokkal felszerelve).